otromba
otromba melléknév ..bán v. ..bául, ..bább
1. Aránytalanul, a maga nemében túlságosan nagy <tárgy, test, építmény>; hatalmas; temérdek, idomtalan, torz. Otromba termet, test; otromba épület, ház. Otromba földhányás zárta el az utat. [A tornyot] Otromba három fal keríti benn, S mint látni, fenn is még elég erős. (Vörösmarty Mihály) A debreceni csatában kilőtték lovát alóla, s bal lábában egy otromba golyó… akadt meg. (Eötvös Károly) Reggel a színházi kulisszák otromba mázolmányok. (Gárdonyi Géza) || a. Ilyen alakú, s ennek következtében rendsz. esetlen, nehézkes mozgású <élőlény>. Otromba állat, elefánt, legény. Rossz süveg fejében, vállain kötőfék, Akkor egy otromba lóra fészkelődék. (Arany János) A nyitott ablakon a mély éjszakából … bársonyos szárnyú, otromba … lepkék szálltak be. (Petelei István)
2. (átvitt értelemben) Olyan <személy, csoport>, akiben nincs semmi finomság, csiszoltság, modor; faragatlan, darabos, nyers modorú; durva, tapintatlan. Otromba ember, fickó. [A rab oroszlán.] Ilyen mélyen hajolt magas feje, Ilyen gyalázatot kell tűrnie! | S a bámuló, otromba néptömeg Gyalázatán még egy nagyot röhög. (Petőfi Sándor) Eh! vége mikor lesz? Kifogytok-e már Dicséretiből az otromba gyaurnak? (Arany János) Nem tudott beszélni a nőkkel … Ilyenkor vagy oly burkolt volt, hogy egyáltalán nem értették, vagy oly otromba, hogy megsértődtek. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Ilyen emberre valló, rá jellemző; faragatlan, durva, bántó, ízléstelen. Otromba célzás, élc(elődés), ízlés, kérdés, modor, röhej, támadás, tévedés, tréfa. Otromba hang, pimaszság, kofanyelv, Van mindened, mi a kormányra kell. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A híres Széchyek, Kendyek, Rábák … néha oly otrombán falusiasak voltak. (Kaffka Margit)
3. (átvitt értelemben, ritka) Harsány, durva, bántó, éles v. erős fülsértő <hang, zaj>. Álmaimból Otromba zaj riaszt fed. (Ady Endre)
otrombáskodik.
