óvatol
óvatol ige -t, -jon
tárgyas (kereskedelem, jogtudomány, 1945 előtt) Váltót óvatol: <közjegyzővel v. bírósággal> igazoltatja, hogy az óvás (3) megtörtént. Most óvatolják a váltóját. || a. (tárgy nélkül) (kereskedelem, jogtudomány, 1945 előtt) A közjegyző eredménytelenül óvatolt.
Igekötős igék: megóvatol.
óvatolható; óvatoló; óvatolt; óvatoltat.
