oxigén
oxigén főnév -t, -je [e] (csak egyes számban) (vegyi ipar)
Gáznemű, két vegyértékű elem, a levegő egyik fő alkotórésze, mely magasabb hőmérsékleten a legtöbb anyaggal egyesül, s az égést táplálja (jele: O). Az oxigén hidrogénnel vízzé egyesül. A növények a levegő szén-dioxidjából kiválasztják az oxigént. Az oxigén nélkülözhetetlen az emberek és az állatok életéhez. Mintha a levegő oxigénnek s nitrogénnek vegyületéből új közeggé alakult volna át … (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): oxigénatom; oxigénbefúvás; oxigénbelégzés; oxigéngyár; oxigénközvetítés; oxigénmentes; oxigénszállítás.
oxigénes; oxigénez.
