ő [1]
ő [1] főnév ő-t, ő-je [e]
I. (nyelvtudomány) Beszédhang: az ö-höz hasonlóan, csak a beszélőszervek izmainak erősebb megfeszítésével képzett magas (palatális), hosszú magánhangzó (pl. az eső szó utolsó hangja). Hosszú ő; az ő ejtése, képzése.
II. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a magyar ábécének az ö és a p közé eső, huszonhetedik betűje; nyomtatott alakja: ő, Ő. Kis (hosszú) ő; nagy (hosszú) Ő.
