öldös
öldös tárgyas ige -tem [e], -ött, -sön
1. <Több embert v. állatot> gyorsan egymás után megöl. Halomra öldösi az ellenséget; öldösi a legyeket. Themistokles … egy maroknyi görög haddal milliónyi perzsákat öldösött rakásra. (Jókai Mór) Ott a rét, hol forró nap alatt Estig öldöstem darázsokat. (Vajda János)
2. (irodalmi nyelvben) <Ragály, betegség embert v. állatot> tömegesen pusztít. Nem kell, hogy dögvész öldössön rakásra … (Reviczky Gyula)
Igekötős igék: kiöldös; leöldös; megöldös; összeöldös.
öldösés; öldöső; öldöstet.
