ölelkező
ölelkező [e-ë] melléknév
1. Egymást átölelve tartó, egymást huzamosabban ölelő <személyek>. Ölelkező barátok, szerelmesek. || a. (ritka) Ölelkező hangulatában, kedvében van: kedve van ölelkezni. || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan <két dolog>, amely összhangba olvadva érintkezik, összeér; látszólag egymásba olvadó. Az éggel ölelkező rónaság.
2. (irodalomtudomány) Ölelkező rím: <rendsz. négysoros versszakban> az első sor végének a negyedik sor végével, a második sor végének pedig a harmadik sor végével való összecsengése, ríme. A visszatérő rím … különböző … az úgynevezett ölelkező rímtől. (Arany János)
