önáltatás
önáltatás [n-á] főnév -t, (-ok), -a (választékos)
Az a lelki folyamat, tény, hogy vki önmagát áltatja, hitegeti vmivel; önámítás. Ebben a véleményben van némi önáltatás. Rá fogtok jönni, hogy mindaz, amit mi a tulajdon vigasztalásunkra eszeltünk ki, … gyerekes önáltatás volt. (Ambrus Zoltán) || a. (választékos) Ennek tartalma: az, amivel vki áltatja önmagát. Hiú, merő, puszta önáltatás. Amit mondasz, az csak önáltatás!
