önbíráskodás
önbíráskodás [mb v. nb] főnév
Az az eljárás, hogy vki az őt v. vmely hozzátartozóját ért sérelemért a törvényes út mellőzésével saját maga vesz elégtételt. Önbíráskodásra senkinek sincs joga. Az önbíráskodás mindig bűn, s kétszeresen az, ha olyan követi el, ki a törvények őre. (Gyulai Pál) || a. (jogtudomány) Jogtalan önbíráskodás: az az eljárás, amellyel vki azért, hogy jogos v. jogosnak vélt vagyoni igényének érvényt szerezzen, mást erőszakkal v. súlyos fenyegetéssel vminek megtételére, eltűrésére v. elhagyására kényszerít.
