önelégült
önelégült [ë v. e; n-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (kissé választékos)
1. (kissé rosszalló) Olyan <személy>, aki túlértékelve önmagát, szemmel láthatóan meg van elégedve a maga adottságaival, eredményeivel, s ezeknél többre nem is vágyik. Önelégült ember. Ne légy olyan önelégült! || a. (kissé rosszalló) Ilyen személyre valló, rá jellemző <külső, megnyilatkozás>. Önelégült mosoly, tekintet; önelégülten beszél. Önelégült arccal hallgatott. Pocakra is tett már szert, s önelégülten ütögetett rá a tenyerével. (Jókai Mór)
2. (régies) Megelégedett. Mióta átadta birtokát, azóta ma először tért önelégülten haza. (Mikszáth Kálmán)
önelégültség.
