önérdek
önérdek [n-é] főnév (régies, választékos)
1. Önző érdek, önzés. Sokszor hallottuk színészeinktől …, hogy … Pesten nem önérdekből, hanem tiszta ügyszeretetből játszanak. (Vörösmarty Mihály) [A nemzetgyűléshez.] Akit nem égő honfiérzelem És tiszta szándék vezetett ide, Kit a hiúság vagy silány önérdek Csábít e helyre, az szentségtelen Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre. (Petőfi Sándor)
2. Vkinek saját érdeke. Egyes csábítóknak sikerült a magyar népet … önérdekei ellen vezetni. (Eötvös József) A … sziklák tájékát kerülni minden … hajósnak önérdekében állott. (Jókai Mór)
önérdekű.
