önérzetes
önérzetes [e-ë; n-é] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Emberi méltóságának, értékének tudatában levő, önérzettel (1, 2), önérzete alapján cselekvő, viselkedő <személy, csoport>. Önérzetes ember; önérzetes család. || a. Ilyen személyre jellemző, tőle származó, vele kapcs. Önérzetes felelet, hang, válasz; önérzetes magatartás, viselkedés. Nemes szegénységemet önérzetes büszkeséggel viselem. (Csiky Gergely) Nem félek én, csak a kutyáktól – mondtam önérzetesen. (Móra Ferenc) Kiegyenesedtünk s … önérzetesen egymásra meredtünk. (Kosztolányi Dezső)
2. (rosszalló) Túlzott önérzetet tanúsító, bántóan magabiztos <személy>. A fiatalúr nagyon önérzetes. Kellemetlenül önérzetes fickó.
önérzetesség.
