öngyilkos
öngyilkos melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki saját magát megöli. Öngyilkos férfi, nő. A két kéz úgy pihent | egymásban mozdulatlanúl, | mint két öngyilkos szerető, | akit már együtt fed a föld. (Szabó Lőrinc) || a. (ritka, választékos) Olyan <eszköz, dolog>, amellyel vki önmagát megölte. Mi elpazarlók vérünk biborát, Szivünkbe vertünk öngyilkos vasat. (Vörösmarty Mihály) Kit temetnek | Ily csonka szertartással? Ez jele, | Hogy akit hoznak, öngyilkos kezekkel Végezte éltét. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || b. Öngyilkosságra vonatkozó, azzal kapcsolatos. Öngyilkos cselekedet. szándék.
2. (átvitt értelemben, választékos, gyak. túlzó) Saját magára nézve nagy veszélyt, pusztulást jelentő, káros <dolog, magatartás, tett>. Öngyilkos elhatározás, vállalkozás; öngyilkos politikát folytat.
II. főnév Öngyilkos (I. 1) személy. Kétségbeesésében öngyilkos lett. Az öngyilkosok száma erősen csökkent. Itt, e felhantolt sírhalom felett, Hová egy öngyilkos temettetett: Békés olajfa hajtja levelét. (Tompa Mihály) [Somlyó Zoltán] úgy írta mindegyik versét, mint öngyilkos az utolsó levelét. (Kosztolányi Dezső) Az öngyilkos hallani véli szinte, hogy nyögnek rettentő terhüktől a házak, hogy vonszolják tagjaikat az emberek. (Karinthy Frigyes)
