önkéntelen
önkéntelen [e-e] melléknév és határozószó, (kissé régies) önkénytelen
I. melléknév -ül, -ebb [e] Olyan <cselekedet, magatartás>, amely vkinek akarata, szándéka nélkül v. annak ellenére történik, következik be. Önkéntelen kézmozdulat. Önkéntelen mosoly futott át arcán. Önkéntelenül arra gondol az ember, hogy … Minő földöntúli gyönyör az: az önkénytelen sugallattól átmelegülve dolgozni egy munkán. (Jókai Mór) Önkénytelenül megmutatta telt lábszárait, amelyeken piros gumiszalag feszült. (Krúdy Gyula) Későn ébredtek föl, összeölelkezve, … önkénytelenül, álmukban. (Hunyady Sándor)
II. határozószó (kissé választékos) Önkéntelenül, önkéntelen módon. Önkéntelen felsikoltott. Önkénytelen eszünkbe tolul, mily kevesen ismerik nálunk Keményt. (Péterfy Jenő) Önkénytelen vitte ahhoz az átkozott kúthoz a lába. (Mikszáth Kálmán) Fut a bús gím, fedve vérrel. S nyomán a nyilas Hunor és Magyar | Önkénytelen is szebb tájakra tér el. (Tóth Árpád)
önkéntelenség.
