önkéntesség
önkéntesség [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Vminek önkéntes (főként I. 1) volta. Az önkéntesség elve; a fegyelem önkéntessége; vmely egyesületbe való belépés önkéntessége. A párt szervezeti szabályzata előírja, hogy a vasfegyelem a pártban nem zárja ki, hanem feltételezi az alárendelés tudatosságát és önkéntességét. || a. (ritka) Vminek önkéntelen, akarattalan, spontán volta. Mindig az egészséges érzés önkéntességét, a természetességet sürgette. (Gyulai Pál)
2. (katonaság, 1945 előtt) <Az első világháború előtt> a katonai szolgálat önkéntesként (II. 2) való teljesítésének kiváltsága. Önkéntességért folyamodott. || a. (katonaság, 1945 előtt) Az az állapot, idő, mikor vki önkéntes (II). Önkéntessége idején.
önkéntességi.
