önkényes
önkényes [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (ritka) Olyan <személy>, aki önkénye, saját önző, erőszakos akarata szerint cselekszik. Önkényes uralkodó, zsarnok.
2. Ilyen személyre jellemző, reá valló <cselekedet, magatartás>. Önkényes eljárás(mód), intézkedés, rendelkezés. Önkényesen intézkedik. Önkényesen változtat a feltételeken. Ha valaki a maga mindenkori személyes ízlését veszi egyedülvaló sinórmértékül… elkerülhetetlenül önkényes s akaratos kívánságokat fog előterjeszteni. (Kölcsey Ferenc)
önkényesség.
