önkínzás
önkínzás főnév
1. (vallásügy) Önmagunknak testi kínzása, sanyargatása, gyak. túlzott vallásosságból, bűnbánatból, engesztelés céljával; önsanyargatás. Az aszkéták, a szentek önkínzása. || a. (ritka, tréfás) Kellemetlenség okozása önmagunknak, fölösleges terhek vállalása. Bizonyos nagyságú melegségi fokoknál önkínzás, hogy az ember ezt o sok mindenféle cókmókot magára szedje. (Tömörkény István)
2. Önmagunknak lelki kínzása, gyötrése. Mire jó ez az oktalan, folytonos önkínzás? Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak … Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének … (Ady Endre)
önkínzási; önkínzásos.
