önműködő
önműködő [mm v. nm] melléknév -en [e]
Vmely külső behatásra, kívülről kapott jelzésre, impulzusra, főleg egyszeri mozdulattal elindítható és megfelelő szerkezet segítségével folyamatosan működésben maradó, tovább mozgó <gép, gépi berendezés>; automata. Önműködő ajtó, áramszakító, átkapcsoló, bekapcsoló, fegyver, gép, kapcsoló, pisztoly, sebességváltó, szerkezet, távbeszélő-állomás. Az asztalon megjelent a családi szódásüveg, önműködő szénsavfejlesztő kapszlijával. (Hunyady Sándor)
önműködős.
