öntő
öntő melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki önt vmit (vhova). A zsákba búzát öntő gazda; a pohárba vizet öntő gyerek; a mintát öntő munkás.
2. Öntésre használatos. Betűt öntő gép.
II. főnév -t, je [e]
1. Öntödében dolgozó, fém (főleg vas, acél) öntésében szakképzett munkás; öntőmunkás. Több öntőt kitüntettek.
2. Öntőműhely, öntöde. Holnap az öntőbe megyünk.
Szóösszetétel(ek): 1. öntőbrigád; öntőcsarnok; öntőgép; öntőgyár; öntőhuta; öntőkanál; öntőkészülék; öntőlyuk; öntőmester; öntőmű; öntőüst; 2. betűöntő; fémöntő; formaöntő; ónöntő; vasöntő.
öntői.
