önzés
önzés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Az önző melléknévvel jelölt magatartás, tulajdonság; az a sajátság, jellemvonás, megnyilvánulás, hogy vki önző; egoizmus. Aljas, egészséges, kíméletlen, szívtelen, természetes önzés. A legtöbb gyermekben erős az önzés. Kimutatta önzését. Önzésével megutáltatta magát. Elfeledék a hazaszeretetnek Örök szentségét a fejetlen ország Önzés bünébe sűlyedt tagjai. (Petőfi Sándor) Fukarság lesett a szeméből és szigorú, szinte aszkétikus önzés. (Babits Mihály) Önzésem elvesztette erejét: | szerettem, akit szerettem. (Szabó Lőrinc)
önzési.
