öreges
öreges [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (ritka) Öregemberre emlékeztető <személy>, olyan, mintha öreg volna; kissé öreg; korosabb, idősebb. Öreges férfi. Felgyűrte a karján az inget az öreges ember. (Tömörkény István) || a. Idősekre, öregekre emlékeztető, felnőttesen, komolykodva viselkedő <gyermek>. Milyen öreges ez a kisfiú! || b. Kissé öregnek látszó. Öreges vagy ebben a ruhában.
2. Ilyen személyre jellemző, rá valló, öreg embernél szokásos. Öreges járás; öreges hajviselet; öregesen jön-megy, mozog. Csókra magát mégis, táncra is elszánta: Halkan, öregesen, násznagyosan járta. (Arany János) A szeméből öregesen kigördül egy könnycsepp. (Tömörkény István) Jávorka kövér teste alatt … megreccsent a nádszék, ahogy öreges lassúsággal ölelő formán lendítette ki a két karját. (Móra Ferenc)
öregesedik; öregesség.
