őrizetlen
őrizetlen [e-e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ül
1. Olyan, akit, amit nem őriznek (1–2). Őrizetlen ház, jószág, rab. Mióta lett e hajlék üres? Oly tárva s őrizetlen, mint a szív, Mely minden indulatnak nyiltan áll? (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben) Őrizetlen pillanat: olyan rövid időköz, amelyben feltűnés, észrevétel nélkül lehet vmit megtenni; óvatlan p. A gyerek, felhasználva az őrizetlen pillanatot, kiszökött az udvarra.
II. határozószó (kissé választékos) Őrizetlen állapotban, őrizetlenül. A nyájat őrizetlen hagyta. Az őrizetlen hagyott gyerek kimászott a kocsiból.
őrizetlenség.
