I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Az agy megbetegedése következtében kóros szellemi működésű <személy>; elmebajos, elmebeteg. Őrült ember. Az őrült embert cselekedeteiért nem vonhatjuk felelősségre. [Hamlet] Őrűlt ravaszként résen áll, mihelyt Valódi hogyléte felől akarnánk Belőle csalni bármi vallomást. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Hazudsz, hazudsz, én őrült nem vagyok. (Madách Imre) Megállapítom, hogy hallucinálok. De nem lehetek őrült, … mert hiszen akkor ezt nem tudnám megállapítani. (Karinthy Frigyes)
2. Őrültségre valló, mutató, az őrültekre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Őrült gondolat, tekintet, viselkedés. Szemét őrült módon forgatja. Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer. (Arany János–Shakespeare-fordítás) A szalonokban a könny is hamis, Az utcán hű az őrült kacaj is. (Ady Endre)
3. Minden józan megfontolás híjával levő, eszeveszett. Őrült kakadu; őrült merénylet; őrült spanyol ←. Mit? megöltök engem? | Apám szent nevére Ez őrült merészség! (Petőfi Sándor)
4. (bizalmas, túlzó) Elképesztően nagy, nagyfokú, nagymértékű. Őrült haszon, ostobaság. Őrülten szerelmes. Őrülten vágtatott. Szeretlek ábrándos Őrült szerelemmel! (Petőfi Sándor) Mindig őrülten szépet akarok, S gyáva kutyaként a vágyba halok. (Ady Endre)
II. főnév -et, -je [e, e] Őrült személy. → Csendes őrült; → dühöngő őrült. Mint az őrült, ki letépte láncát, | Vágtatott a Tisza a rónán át. (Petőfi Sándor) Mikor az ilyen csendes őrültnek kitanulják a szokott hóbortjait, egészen újakat, frisseket csinál. (Mikszáth Kálmán) Láttam az üres verandán végigsétálni az idegen őrültet az ápolójával. (Kaffka Margit) || a. (bizalmas, túlzó) Vkinek, vminek az őrültje: vkinek feltétlen hódolója, vminek a megszállottja. Őrültje a nőknek. Talán máris őrült vagyok, a szabadság őrültje. (Gelléri Andor Endre) || b. (bizalmas, túlzó) Esztelen. meggondolatlan v. szertelen ember. Ne légy olyan őrült, hogy saját vesztedbe rohansz. Szóláshasonlat(ok): úgy dolgozik, hadonászik, rohan stb., mint az v. egy őrült: vadul, eszeveszetten, kapkodva d., h., r. stb.
Szóösszetétel(ek): félőrült.