örvendezik
örvendezik [e-ë] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne; -zen [e, ë] örvendez [e-ë] (választékos)
Nagy örömet érez, örömét külsőleg is mutatja, s ismételten kifejezi. Örvendezik vminek; örvendezik a győzelemnek. A gyermekek ujjonganak, örvendeznek, azt sem tudják, hová legyenek örömükben. Fiacskám, lelkem drága napja, Napomnak fénye! örvendezz! (Petőfi Sándor) Buzgón örvendeztem a kedves, otthonias tájnak. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): kárörvendezik.
örvendezés; örvendező.
