ősapa
ősapa [s-a] főnév
1. Az a férfi, akitől vmely személy v. család, ill. népközösség közvetve származik. A nemzetség ősapja; az emberiség ősapja: <a bibliai elbeszélés szerint:> Ádám. Ősapámnak bús fia lettem én is. | Rám örökségnek csak a Név maradt már. (József Attila)
2. (ritka) A szépapa előtti férfi ősök valamelyike; ős, előd. Egyik ősapja vándorolt be az országba. Ősapám egy irtóztatót tüsszent és fölébredett. (Vörösmarty Mihály) Fekete szemével tetőtől talpig végignézett az ősapán. (Krúdy Gyula)
3. (többes számban) (választékos) Ősök (2), elődök. Kárhozottak ős apáink, Kik szabadon éltek haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. (Petőfi Sándor) Megbünhödtük ősapáink Vétkét súlyosan. (Arany János)
ősapai.
