őserdő
őserdő [s-e] főnév
1. A természettől létrehozott, az ember által meg nem bolygatott, gazdasági célokra fel nem használt erdő. A Nagyerdőn … félmeztelen, | sokszor hevertem, … | jövőn tünődve, őserdőn, bolond | istennőkön. (Szabó Lőrinc) || a. Kül. ilyen erdő a trópusokon. Afrikai, brazíliai őserdők. Autók bőgnek föl kinn az utcán, | mint őserdőben a tigrisek. (Kosztolányi Dezső)
2. (túlzó) Az emberi településektől távol eső, nagy kiterjedésű, sűrű erdő. A Bükk őserdeje. Igy áll az őserdők disze, Az óriási cser … (Garay János) A Bogárka őserdeje üdén, hullámosan zúgott kelet felől. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) Olyan vmi, amit az áttekinthetetlenség, alkotó tényezőinek összekuszálódott szövevénye, ill. a kiaknázatlanul burjánzó gazdagság jellemez. Micsoda őserdő lett ebből az ügyből! Ez a terület még őserdő.
őserdei; őserdőség.
