összeábdál
összeábdál tárgyas ige -t, -jon (tájszó, régies)
Durván v. toldozva-foldozva, nagyjából összeszerkeszt; összetákol. Úgy-ahogy összeábdálta az elrongyolódott bundát. Fejszéikkel … hirtelen összeábdáltak e forrás mellékén egy burdét [= leveles ágból készített kunyhót]. (Jókai Mór)
összeábdált.
