összebonyolódik
összebonyolódik tárgyatlan ige
1. (választékos) <Sok szál, ág> szétválaszthatatlanul v. nehezen szétszedhetően összekeveredik, összecsomósodik. Hajfürtjei összebonyolódnak. [A vízerek] majd különválnak, majd összebonyolódnak. (Kemény Zsigmond) [A] széles csalitos bozót … iszapos feneke, összebonyolódott szövevényei miatt … hozzáférhetetlen. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka) Bonyolulttá, nehezen áttekinthetővé, kuszává, zavarossá válik. A kézirat hitelességének kérdése paleográfiai problémákkal bonyolódott össze.
összebonyolódás; összebonyolódó; összebonyolódott.
