összecsapás
összecsapás főnév -t, -ok, -a
1. Az a cselekvés, eljárás, hogy vki vmit összecsap (1), összeüt (1). A kezek összecsapása. || a. A hullámok összecsapása: több irányból áramló hullámok összetalálkozása.
2. Ellenfelek küzdelmének heves megkezdése. || a. Fegyveres v. kézi erővel történő küzdelem heves megkezdése, ill. az így kezdődő küzdelem. Megtörtént az első összecsapás. Nem tehetém, színből hogy harcra ne keljek … De mihelyt az első összecsapást tettem, Hadaim mind széllyel, haza eresztettem. (Arany János) Mindjárt az első összecsapásnál keresztülvágtam kardot, kendőt, kezet. (Gárdonyi Géza) || b. <Szellemi, politikai téren vitában stb.> az ellenfelek küzdelmének heves megkezdése. Összecsapás a két politikai tábor között. Az ülésen nagy összecsapásra van kilátás. || c. (sport) Mérkőzés, verseny. Olasz–magyar összecsapás lesz. Az összecsapás a magyar csapat győzelmét hozta. || d. (ritka) Összeveszés, összezördülés. Egy nemes ős valami szerelmi vagy családi összecsapás miatt szakadt ki az ősi famíliából. (Móricz Zsigmond)
3. (rosszalló) Vminek az összecsapása: vmely dolognak, munkának a szokásosnál gyorsabb és hanyag elvégzése. A munka ilyen összecsapása nem ígér jót.
