összecserél
összecserél tárgyas ige
1. Összecserél vmit, vmiket: két v. több tárgy helyét, sorrendjét úgy választja meg, hogy egyiket a másik helyébe teszi, úgyhogy egy tárgy sem marad a régi helyén; felcserél, összekever. Tréfából összecserélte a cipőket. Az orvosságos üveget mind összecserélte. (Vas Gereben)
2. (átvitt értelemben) Összecserél vmit, vkit (vmivel, vkivel): vmely személyt, dolgot tévedésből egy másikkal gondol azonosnak; összetéveszt. Összecseréli a sót a cukorral. A felelő tanuló folyton összecserélte a neveket. Az ikreket mindig összecserélte.
összecserélés; összecserélhető; összecserélő; összecserélődik; összecserélt.
