összecsuk
összecsuk tárgyas ige
1. Összecsuk vmit: vminek összetartozó, mozgatható, szétnyitható részeit egymás mellé v. egymásra illeszti. Összecsukja a kezét, a markát, a száját; összecsukja a könyvet; a madár összecsukja a szárnyát. A vén farkas … száját összecsukta. (Jókai Mór) Szemérmetes mozdulattal összecsukta bibliáját. (Justh Zsigmond) || a. <Forgókon mozgó alkatrészekből álló tárgyat> összehajt, (hogy kisebb területet foglaljon el). Összecsukja az ágyat, az ernyőt, a kerti széket. Mindent eladtak … A szép diófabútort, … a nagy feketesötét sifonért, … s a fura kis kedves fiókos tükröt, amit össze lehetett csukni, mint egy dobozt. (Móricz Zsigmond)
2. (bizalmas) <Két v. több élőlényt> együvé csuk, összezár (1). Összecsuk vkit vkivel. A foglyokat, a gonosztevőket összecsukták. A kecskét a birkákkal csukták össze. Tolvajokkal csukták össze.
összecsukás; összecsukat; összecsukó; összecsukott.
