összeesküszik
összeesküszik tárgyatlan ige, (ritka) összeesküdik
1. (rosszalló) <Két v. több személy> titokban megegyezik és esküvel kötelezi magát vkinek v. vminek hatalma ellen irányuló erőszakos politikai cselekedet véghezvitelére. Összeesküszik vki v. vmi ellen; összeesküsznek vmire; összeesküsznek vki megölésére. Repűlök a Tanácsba rögtön, | Feladni a ti árulástokat: … A méd királlyal hogy esküdtök össze. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (átvitt értelemben, túlzó) <Több dolog, esemény, jelenség> együttesen, egymás hatását fokozva vkinek a kárára van; így akadályoz vkit vminek a véghezvitelében. Ma minden összeesküszik ellenem. Kriminális egy idő, Összeeskütt ellenem ma Szél, hidegség, hó, eső. (Petőfi Sándor)
3. (ritka) <Férfi és nő> házasságot köt, megesküszik. Siettek a paphoz, s tudtára adták, hogy ők rögtön össze akarnak esküdni. (Jókai Mór)
