összefoglal
összefoglal tárgyas ige
1. <Élőszóval mondott, esetleg mondani szándékolt v. írásban rögzített dolgokat, írásművet szóban v. írásban> úgy mond el, úgy tekint át röviden, hogy csak a lényegét, a velejét, a fontosabb mozzanatait sorolja el v. fogalmazza meg. Összefoglalja az elmondottakat, a könyv tartalmát. Az elnök összefoglalja a felszólalásokat. Hozzáfogott beszélni … oly őszintén, hogy nem is volt előtte más, csak az, hogy szabatosan és tisztán összefoglalja az egészet … (Móricz Zsigmond) || a. Összegez (2). Mindent összefoglalva: végeredményben.
2. (ritka) <Részekből álló v. több dolgot> egybefoglal, összefog. Az ékköveket aranyból készült keret foglalta össze.
összefoglalható; összefoglalt; összefoglaltat.
