összefüggés
összefüggés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában az összefügg igével kifejezett jelenség, állapot; az a tény, hogy vmi összefügg vmivel, ill. hogy két v. több dolog összefügg (egymással); kapcsolódás, kapcsolat. A láncszemek összefüggése; a két barlang összefüggése; összefüggésben → van vmivel. || a. (átvitt értelemben) Kül. két v. több dolognak, jelenségnek belső, tartalmi, lényegi, okozati kapcsolata. Általános, belső, okozati, szellemi, szerves összefüggés; összefüggésbe hoz vmit vmivel. Szavai között nincs összefüggés. Összefüggés van a dolgok között. A dialektika a dolgokat összefüggéseikben nézi. Nem jó jel, és alighanem az adóval van összefüggésben… valahányszor úrféle jelenik meg az egyszerű viskók között. (Mikszáth Kálmán) Egy pap … a kolostor fölött elrepülő ibiszeket olvasta, s a kapot szám és a másnap bekövetkező, illetve elmaradó eső közt keresett összefüggést. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): szövegösszefüggés.
