összehabar
összehabar tárgyas ige
1. <Két- v. többféle híg v. darabos anyagot> habarva összekever, egyesít. Összehabarja a tejfelt a levessel. A cementet és a homokot vízzel habarják össze. Ragadta őket magával a hullám, összehabarva véres csontjaikat széttépett faderekakkal. (Jókai Mór)
2. <Ételt> nagyon gyorsan, nem nagyon jól, felületesen megfőz, elkészít.
összehabarás; összehabarható; összehabaró; összehabart; összehabartat.
