összehajlik
összehajlik tárgyatlan ige
1. <Vminek két v. több része v. két tárgy több különböző része> egymáshoz hajolva összeér. A két fa ágai összehajlanak. A füled … szét terűlt Mint egy napernyő, s ismét összehajlott. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. <Vmilyen egyenes test két vége> meggörbülve egymás felé hajlik. Megfogá a kezeire tett békókat. Ujjainak nyomásaira összehajlottak azok. (Jókai Mór)
összehajlás; összehajló; összehajlott.
