összehangol
összehangol tárgyas ige
1. <Hangszert> úgy hangol, hogy megfelelő összhangban legyen vmilyen más hangszerrel. A hegedűt összehangolja a cimbalommal. A gordonkát összehangolja a zongorával. || a. <Húros hangszeren húrokat> megfelelő hangközök szerint egymáshoz hangol. Csak annyit tudok, hogy a vonót keresztben kell húzgálni a hegedűn meg hogy a négy húrt hogyan kell összehangolni, ha valamelyik leereszkedik. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) <Két v. több személyt> egyetértésre, megértésre, hasonló gondolkodásra és érzületre nevel; összhangot hoz létre köztük. A hosszú együttélés összehangolta a házastársakat. Az üzem régi és új munkásait sikerült összehangolni. || a. (átvitt értelemben) <Két v. több különböző jelenséget> összhangba hoz vmely közös cél érdekében, az ezzel ellentétes mozzanatokat kiküszöbölve egyöntetűséget, összhangot biztosít közöttük. A baráti államok összehangolják politikájukat. A két ország iparát összehangolták. A rendező összehangolja a színészek játékát. Nézeteiket, katonai terveiket összehangolták. || b. (átvitt értelemben) <Színeket> úgy választ ki és illeszt egymás mellé, hogy kellemes összehatásuk legyen. || c. (átvitt értelemben, ritka) Összeigazít (2, 2a). Összehangolták az óráikat.
összehangolás; összehangolható; összehangoló; összehangolódik; összehangolt; összehangoltat.
