összehangzás
összehangzás főnév -t, -ok, -a
1. (ritka, zene) Olyan zenei hangok együttes hangzása, amelyek jól hangzón, kellemes hangzással olvadnak egybe. || a. Ennek eredménye: a fülnek kellemes hangzás.
2. (átvitt értelemben, ritka, régies) Vkinek a tetteiben mutatkozó egyöntetűség, összhang. Felsőbűki Nagy Pál azon egyéniségek közé tartozik, kiknek politikai életében hiányzik az összehangzás. (Csengery Antal)
