összekarcol
összekarcol tárgyas ige
Teljes egészében v. nagyon megkarcol vmit, vkit. A tüskés ág összekarcolta a gyerek arcát. Szállítás közben összekarcolták a bútorokat. A várból porosan, összekarcolva, fuldokolva kerültünk ki, de … észrevétlenül. (Kuncz Aladár)
összekarcolás; összekarcolható; összekarcoló; összekarcolódik; összekarcolt.
