összekarmol
összekarmol tárgyas ige
<Ember, állat> ismételten v. több helyen megkarmol vkit, vmit. A verekedő gyerekek összekarmolták egymás arcát. A macska összekarmolta a leányka karját. Padwolskinak az egész arca össze volt karmolva. (Mikszáth Kálmán) Marakodnak, mint a görény … Hun [= hol] az asszony karmolja össze az urát, hun az ember a feleségét. (Móricz Zsigmond)
összekarmolás; összekarmoló; összekarmolt; összekarmoltat.
