összekovácsol
összekovácsol tárgyas ige
1. <Vasnak, fémnek két v. több darabját> kovácsolással egybeilleszti, egy darabbá, egyetlen egységgé alakítja. Összekovácsolja a széttört patkót. Botsinkay cigányai … [az] összetört ágyúszereket… összekovácsolták. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) <Két v. több személyt, csoportot> szoros egységbe forraszt össze. A párt összekovácsolta a demokratikus erőket. A közös munka összekovácsolta őket. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Házasságot> erőltetve létrehoz. A szülők nagy nehezen összekovácsolták a házasságot.
3. (átvitt értelemben, ritka) <Vmely összeget> lassanként, szívós munkával, szorgalommal összegyűjt. A szükséges összeget fillérekből kovácsolták össze.
összekovácsolás; összekovácsolgat; összekovácsolható; összekovácsoló; összekovácsolt; összekovácsoltat.
