összekutyul
összekutyul tárgyas ige (tájszó, bizalmas)
1. (rosszalló) <Többféle ételt, italt> összekever.
2. Összekutyul vmit: vminek a rendjét felforgatja. Összekutyulja az udvart, a szénapadlást.
3. <Ügyet, kérdést> teljesen összezavar.
összekutyulás; összekutyuló; összekutyult.
