összemarakodik
összemarakodik tárgyatlan ige, (csak jelentő mód jelenben:) összemarakszik
1. <Két v. több állat, főleg kutya> egymás szőrébe, húsába kapaszkodva, kölcsönösen cibálni, tépni kezdi egymást, marakodni kezd. A csonton összemarakodtak a kutyák. Nincs egyéb mérték, mint kinek-kinek gyomra: Még is ritka eset, hogy ez megromolna. | De van nálok egy bűn, még pedig halálos; | „Mikor egyik aprit, a másik kanáloz”: Ezt nem szívelhetik, ezért haragusznak, S mint kutyák a koncon, összemarakosznak. (Arany János)
2. <Két v. több személy> egymás hajába, fülébe kapaszkodva, cibálás, harapdálás közben veszekedni kezd. A fiúk minden apróságon összemarakodtak. || a. (átvitt értelemben) <Két v. több személy nézeteltérés, érdekellentét stb. miatt> indulatos, durva szóváltásba, veszekedésbe kezd egymással. Egy falat zsemlyén is összemarakodott veled. (Vas Gereben)
összemarakodás; összemarakodó; összemarakodott.
