összemarkol
összemarkol tárgyas ige
1. <Több kisebb darabot> marokkal összefog. Összemarkolt mindent, ami a keze ügyébe akadt. Tömte magába a … süteményeket, négyet, ötöt markolva össze. (Jókai Mór)
2. Marokkal megszorít vmit. Összemarkolja vkinek a torkát. Bőszülten ragadta torkán a nőt …, s … összemarkolá gégéjét. (Jókai Mór)
összemarkolás; összemarkolható; összemarkoló; összemarkolt; összemarkoltat.
