összetapos
összetapos tárgyas ige
<Tárgyat, testet, növényzetet> minden részében v. nagyon megtaposva legázol, szétroncsol s így gyak. tönkretesz; összetipor. Az állatok összetapossák a füvet, a kertet, a virágokat. A villamosban összetaposták a cipőmet. A fölötte elszáguldó paripák otthagyták holttestét összetaposva. (Jókai Mór) S gyerekek szaladnak az utcán | … Oly csodálkozva néznek olykor, | mintha kérdenék: … Házainkat ki zúzta rommá? | Kertünket ki taposta össze? | Jaj, hát szabad volt ezt csinálni? (Babits Mihály) || a. (bizalmas) Összetapos vkit: vkinek sokszor v. erősen a lábára, a cipőjére tapos, és így esetleg kárt tesz benne. Ne menj abba a csődületbe, mert összetaposnak! Közel ne jöjjön hozzám, mert megint összetapos. (Mikszáth Kálmán)
összetaposás; összetaposható; összetaposó; összetaposott; összetapostat.
