összever
összever ige
1. tárgyas <Embert, ill állatot> több testrészén, ill. nagyon megver. Összeverte a gyerekeket, a lovat. Úgy összeverlek, hogy meg sem bírsz mozdulni! Összeverlek úgy,… Hogy azt tudod [= azt hiszed], ördög ver. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. tárgyas (ritka) Összeveri magát: úgy esik el v. ütődik neki vminek, hogy sok helyen sérüléseket szenved. Hát te hol verted így össze magadat?
2. tárgyas <Két v. több dolgot> ismételten v. ritk. erősen összeüt (1). Összeveri a sarkantyúját; összeveri a → tenyerét. Tanulótársaim … éljeneztek, tapsoltak, s még a poharukat is összeverték. (Tolnai Lajos) Kedvem vóna összeverni a bokámat. (Gárdonyi Géza) || a. Vmi összever vmit: vmely dolog v. jelenség előidézi, hogy két dolog egymáshoz verődjék. A szél összeveri a cégtáblákat, a réztányérokat.
3. tárgyas (ritka) <Személy vmely tárgyat> úgy készít v. úgy igazít helyre, hogy darabjait, részeit ismételten rámért ütésekkel egymáshoz, egymásba erősíti; összeállít, összeszerkeszt vmit. Megszereztem a koporsónak való fát. Magam vertem össze csak úgy gyalulatlanul. (Petőfi Sándor)
4. tárgyas (tájszó) <Több állatot> ütve-verve egy helyre, egy csomóba terel. A futó állatok közül bámulatos ügyességgel összevert … valami ötvenet. (Jókai Mór) || a. tárgyas (ritka, régies) <Embereket> összeterel, egy táborba hoz. Meg vagyok bízva, hogy verjek össze egy lovas csapatot rögtön. (Jókai Mór)
5. tárgyatlan (régies, költői) <Két szív> összedobban. Tűz arcaikra Csókok borulnak, S a két szerelmes Sziv összever. (Vörösmarty Mihály)
Szólás(ok): ld. szél [1].
összeverés; összeverhető; összeverő; összevert.
