összeverődik
összeverődik tárgyatlan ige
1. (néha rosszalló) <Több ember> innen-onnan, nehézkesen, lassan egy csoportba, egy helyre gyűl, vmely egységgé alakul. Nagy tömeg kíváncsi verődött össze. A menekülők ide verődtek össze. Egy-két öreg asszony, öreg ember az idén is összeverődött az emlék körül, de hiába vártak, nem lett … semmi. (Móra Ferenc) Az előszobában egy csomó ember verődött össze. (Kosztolányi Dezső) Megjön a vacsora, összeverődnek vagy huszan a barátok. (Móricz Zsigmond)
2. <Két, néha több dolog, tárgy> ismételten egymáshoz ütődik. A poharak összeverődnek; összeverődnek a → tenyerek. A tenyerek ütemesen összeverődtek. Döng a föld, amint szilajon megy rajta nehéz, és Nagy lépésekkel, vas fegyvere összeverődik. (Vörösmarty Mihály) Tapsra verődtek össze a rózsás kis tenyerek. (Mikszáth Kálmán)
összeverődés; összeverődő; összeverődött.
