összevet
összevet tárgyas ige
1. (választékos) <Két v. több dolgot> a hasonlóság, általában az egymás közti viszony vizsgálata végett összehasonlít. A fordítást összeveti az eredetivel; az írásokat, a szövegeket összeveti. Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort. (Kölcsey Ferenc) Hány lesz olyan tag, aki elszánja magát, hogy a fordítást az eredetivel, sorról sorra, betűről betűre összevesse; a hibákat, hiányokat … kimutassa …? (Arany János) || a. Vesd össze (rövidítve vö.): <tudományos szövegekben, rendsz. jegyzetben> a) <a figyelmet hasonló, de nem azonos jelenség(ek)re, adat(ok)ra felhívó szóként>; b) <további v. pontosabb részleteket tartalmazó helyre, szövegrészre utaló szóként>.
2. (ritka) <Két v. több testrészt> egymáshoz szorít, egymásnak feszít. Összevetik a vállukat, hátukat. A lovak összevetették lapockáikat, s úgy húztak. Szólj, mit tegyünk most? ami egyre sok, Tán összevetve birják vállaink. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben) <Erőt, képességet> vmely célra egyesít. Vessük össze erőinket.
3. (ritka, régies) <Vmilyen felsőbbnek képzelt hatalom két v. több személyt> egyazon helyre vet (I. 8); összesodor (3a). A sors összevet vkit vkivel. Oh, ilyen emberrel ha összevet A durva szükség, súlyos büntetés. (Vörösmarty Mihály)
4. Egymással összekeverve vet el (elvet 7). Zabot bükkönnyel szoktak összevetni.
összevetés; összevetett; összevethető; összevető; összevetődik.
