összevont
összevont melléknév -an, -abb
1. Olyan, ami össze van vonva (1,3–4, 6–7). A határ mentén összevont csapatok; összevont mennyiségek; összevont szemöldök; vitorla. Az öreg a fejét még föllebb emeli. Összevont szemöldökkel hallgat. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Spekulációt, alkalmi üzleteket, ezeket a falu életéhez nem illő cselekedeteket, a régi falu … összevont szemmel nézi. (Móricz Zsigmond)
2. (1945 után) Egyesített, közösen tartott. Összevont aktívaülés.
3. (nyelvtudomány, elavult) Összevont mondat: a) olyan m., amely két v. több alanyt, tárgyat, (főleg egynemű) határozót, (egynemű, hangsúlyos) jelzőt, egységbe foglalt két v. több állítmányt tartalmaz; többtagú mondatrészt tartalmazó m.; b) olyan összetett m., amelynek egyik v. több tagmondatában az alany, az állítmány, a tárgy v. a határozó – mint a szövegösszefüggés alapján magától érthető – nincs kitéve [pl. Sírt a gyermek, de anyja még jobban. Én megtanultam a leckét, de te nem (tanultad meg). Pista egyszer itt mulat, máskor ott vendégeskedik. Az utcán villamosok csilingelnek, autók dudálnak].
összevontság.
