őszinteség
őszinteség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az őszinte (1) melléknévvel kifejezett (jellembeli) tulajdonság; egyeneslelkűség, nyíltszívűség. Nyers őszinteség. Legvonzóbb tulajdonsága az őszinteség. Kíméletlen őszinteséggel mond ki mindent. Bocsáss meg, néha csevegő A bánat is, kivált ha megnyilik Őszinteség és részvét előtt. (Vörösmarty Mihály) Nincs szebb dolog, mint az őszinteség; Elrejtett gyertya mi haszonra ég? (Arany János) Diskurzusaink … érdekesebbek voltak a normális beszélgetésnél. És ezt nem az én ötletességem tette, hanem a lány érzelmi gazdagsága, tökéletes őszintesége. (Hunyady Sándor)
2. Vkinek vminek őszinte (1–2) volta, természete. Nem kételkedem érzelmeid őszinteségében. Köszönöm őszinteségedet.
őszinteségi; őszinteségű.
