ösztöke
ösztöke [e] főnév ..két, ..kéje [e] (népies)
Bot, amelynek egyik végén hegyes v. lapos vas van; ezzel tisztítják le az eke kormánylemezére rátapadt földet v. bökdösve nógatják vele az ökrö(ke)t. Sajnálom ökrömet, A járomszögemet, Cifra ösztökémet, Barna szeretőmet. (népköltés) Majd egy nyúl szökik fel S indul az ugarnak, gyorsan karikázva; | „Elébe! elébe!” kurjongat a szántó Ösztökéjét rázva. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): ösztökenyél.
